maszi

Az az igazság, félek. Egyre gyakrabban, egyre csendesebben, de félelemmel szemlélem a világot. Október vége van, ma van az első normális őszi idő. Eddig klasz vénasszonyok nyara volt, de a durvább fajta, közel 30 fokkal, hetek óta csapadék nélkül. Klímakatasztrófa van. Én pedig félek. Nem a bolygó miatt, bár csodálatosnak tartom a Földet a maga… Tovább »

Fogalmam sincs régen miben fáradtam  el – bezzeg most, hogy egy (két, három, akármennyi) gyerekem van… – ilyen és ehhez hasonló bejegyzések, okosságok jönnek szembe velem. Ma viszont megfordult tőlük a bicska a zsebemben, pedig 12 napja nem alszom. Normálisan. Normálisnak az egyhuzamban történő, legalább 2 (igen, kettő) órán keresztül tartó alvást értem. Pedig elhiheti… Tovább »

Korábban azt gondoltam, ha szülő leszek, akkor én is olyan bátor és vagány leszek, mint a saját szüleim. Ebben az esetben nyilvánvalóan eltekintek a paraanya mivoltomtól, de tény, azt gondoltam, az anyák rettenthetetlenek. Kívülről biztosan. Belül viszont olykor nekik is csak úgy zakatol a szívük. Nem a levegőbe beszélek, ma beesett egy kismadár az erkélyre (és… Tovább »

Egyedül, mobiljukat nyomkodva reggeliznek a magyarok – olvasom ma, kivételesen a laptopom előtt ülve, miközben ebédelek. A kivétel a laptopnak is szól meg az ebédnek is, jellemző, hogy PiciLá mellett a fotelban eszem, ha ketten vagyunk, és valószínűleg marad is ez a szokás, amíg el nem jön az etetőszékes időszak. (A másik lehetőség, hogy apukájával… Tovább »

Innentől kezdve örök második leszel – mondta a legjobb fiúbarátom, maga is két(leány)gyerekes apuka, amikor kiderült kislányt hordok a szívem alatt. Persze tudtam, hogy ő lesz nekünk a legfontosabb, pláne apukájának, de hogy mindenek felett elsősorban anya vagyok és csak utána én – ez egészen máig nem esett le. Pedig írtam bőven a megszületett paraanyáról,… Tovább »

Még mielőtt bárki azt gondolná, paraanya megszűnt létezni, szólnom kell az olyan első (legalábbis annak hitt) lényeges, anyát próbáló feladatról, mint az első megfázás.  Korábban írtam róla, hogy PiciLának sikerült aznapra időzíteni az első orrfolyás-köhögés-prüszkölés hármast, amikor költöztünk. Nyilvánvaló, hogy a kezdet péntek éjszakára kúszott, a kiteljesedés szombaton következett (persze ügyelet). De egy alig 3… Tovább »

Vannak nagy tévedések az életben. Ha jobban szeretnék belemélyedni, akkor elég hosszan sorolhatnám a kisebb-nagyobb rossz döntéseket egyfajta számadásként. De most nem ez a cél, hanem egy konkrét, nagyjából 2 hónapja zajlott esemény tanulságainak levonása. Ugyanis költöztünk. Igen, az akkor 3 hónapossal. Soha többet nem költözök – ezt akkor jelentettem ki, amikor 26 évesen minden… Tovább »

Amióta az eszemet tudom, mindig ezt szajkózták körülöttem: “egy gyerek nem gyerek”. Egyke vagyok, nem lehetett elkerülni a dolgot, a fent említett mondat visszatérő volt a szociális juttatások terén, a testvéri kapcsolatok elemzésénél és a szubjektív személyiségi teszteknél (mert aki egyke, az akaratos, önző, hisztis, elkényeztetett stb.), és napestig sorolhatnám. Különösebben nem tudtam cáfolni a… Tovább »

Volt ez a harminc napos kihívás, az “Itthon a gyerekkel” című – talán senkinek sem kell bemutatnom a  LifeT!LT blogján futó – sorozatot, ahol az alapító, aki egyben egy egyéves kisfiú apukája, bevállalta, hogy egy hónapon keresztül átveszi anyától a stafétabotot, vagyis a gyermek nevelését, ellátását, gondozását, háztartási munkákat stb. Tehát 30 napra apa helyett anya… Tovább »

“Anya ma reggel jókedvű” – mondja reggeli közben a párom, miközben én a mosogatónál a tejhabosítót mosom éppen ki és közben bőszen vinnyogom – nincs rá jobb szó – a Lion sleeps tonight című klasszikust. Valóban, a zseboroszlán akár alhatott is volna éjjel, legalábbis kihagyhatta volna az éktelen visítást az éjszakai peluscsere közben, de nem… Tovább »